Levegő

Képzeld el, ahogy fekszel egy zöld mezőn a puha fűben egy fa alatt. Felnézel a kék égre, az ég kristály tiszta, bárányfelhők jönnek – mennek. Gyönyörűen süt a nap. A szél finoman mozgatja a leveleket.

Figyeld a felhőket, ahogy mozognak és haladnak tovább. Figyeld a formájukat, mire hasonlítanak. Kislánykoromban imádtam nézni a felhőket, annyira csodásak, könnyedek és puhák.

Lélegezz, figyeld a tested jelzéseit. Ha bárhol feszültséget érzel, fújd ki a testedből, mint egy könnyű szellő. Engedd tovább, ami már nem kell, amire nincs szükséged. 

Figyeld, ahogy a levegő bejut az orrjáratokon keresztül egészen a tüdő legmélyéig, a léghólyagocskákig. 

Olyan a tüdőd, mint egy gyönyörű fa, amelynek fenséges, dús lombkoronája egyre nagyobb lesz a belégzés által. Érezd, hogy minden egyes belégzésre feltöltődnek sejtjeid, szerveid, szöveteid, éltető pozitív energiával.  Minden egyes belégzéssel fogadd be az újat. Mint az eső utáni friss levegőt, amely könnyed, puha és frissítő.  Élvezd ezt a folyamatot, ne minősítsd.

Csak lélegezz lazán, puhán, erőlködés nélkül.

Lazíts!